A közel négy évtizedes fesztivál nemcsak a magyar nyelvű színházi kultúra egyik legfontosabb találkozóhelye, hanem különleges nyári közösségi élmény is, ahol a fiatal nézők és alkotók találkozhatnak a szakma meghatározó művészeivel, társulataival és kritikusaival. 

A fesztivál eredetileg a határon túli magyar társulatok bemutatkozására jött létre, mára azonban jóval többet jelent ennél. A magyar színházi élet kapcsolatrendszere természetessé tette az országhatárokon átívelő együttműködéseket: rendezők, színészek és alkotók dolgoznak együtt a Felvidéktől Erdélyen át a Vajdaságig és Magyarországig. A kisvárdai fesztivál ezt az élő kulturális kapcsolatot mutatja meg évről évre, amikor magyar nyelvű kőszínházi, független és műhelyprodukciókat hív meg a Kárpát-medence egész területéről.

Legendás indulásához hozzátartozik, hogy az első fellépők a vízműtelepi szálláshely bungalói között rögtönzött színpadon játszottak, nyaralást színlelve, lelkes közönség előtt. Az akkori résztvevők ma is életük egyik legszabadabb és legemlékezetesebb időszakaként idézik fel a kisvárdai napokat.

Santa Lolita, (Marosvásárhelyi színház)

A szervezők felismerése szerint a fesztivál jövőjét a következő generáció kíváncsisága, energiája és jelenléte biztosítja. A kezdetben kísérőprogramként hirdetett egyetemista vizsgaelőadások mára a fesztivál fő műsorsávjába kerültek.
Az idei programban két egyetemi produkció is szerepel: a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak Csehov nyomán készült Kastanka című előadása, valamint a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Kara végzős hallgatóinak Jacob szobája című produkciója, amelyben a látvány, a zene és a mozgásvilág kialakításában is fiatal alkotók működtek közre.

A fiatal generáció jelenléte egyre markánsabban jelenik meg új alkotói közösségek a kőszínházi és független produkciókban is. Kiemelt figyelem övezi Bélai Marcel és Ifjabb Vidnyánszky Attila alkotói köreit, amelyek több idei előadásban is meghatározó szerepet játszanak. A sepsiszentgyörgyi Bolondok tánca, a marosvásárhelyi Santa Lolita vagy a fiatal alkotók által vezetett workshopok egyaránt azt mutatják, hogy erős és formanyelvében is bátor új nemzedék van jelen a magyar színházban.

A versenyprogram több előadása is friss, kortárs nézőpontból közelít klasszikus művekhez. Ilyen a Váróterem Projekt Vérmedve című produkciója, a Csokonai Nemzeti Színház különleges hangvételű Az a szép, fényes nap előadása, a Déryné Társulat lendületes Chioggiai csetepatéja, vagy a Szegedi Pinceszínház Átváltozás-adaptációja.

Bolondok tánca (Sepsiszentgyörgyi színház)

Kisvárda sajátos fesztiválhangulatát az adja, hogy a szakmai és a közösségi élet szinte folyamatosan összekapcsolódik. A nappali előadásokat és workshopokat késő estig tartó beszélgetések követik, ahol hallgatók, fiatal nézők, színészek, rendezők és kritikusok ugyanabban a közegben találkoznak. A fesztivál ezért sokak számára fontos generációs találkozóhely is.
A fesztivál ideje alatt workshopok, szakmai beszélgetések és mesterkurzusok várják az érdeklődőket. A kritikusi fókuszú Villám-Workshop a fiatal szakírók munkáját támogatja, míg Kozma Gábor Viktor és Bélai Marcel közös műhelye a színésztréning és a jelenetalkotás kortárs módszereibe enged betekintést.
A fesztivál fontos hagyománya marad a Szakmai Klub is, ahol az alkotók és a közönség közvetlenül beszélgethetnek az előadásokról, azok létrejöttéről és művészi kérdéseiről. Ugyancsak a fiatal generáció bevonását szolgálja a naponta megjelenő Kisvárdai Lapok, amelyben egyetemisták és pályakezdő kritikusok publikálnak, valamint a VFC – Várda-Feszt-Campus online blogújság.