Az előző években játszott ismeretterjesztő és népszerűsítő projektünk tapasztalatát, sikerét és élményeit feldolgozva, arra a következtetésre jutottunk, hogy létrehozzuk a projekt második kiadását.

A kettes kiadás abban különbözik az elsőtől, hogy a foglalkozással kisebb létszámot, főleg középiskolás gyerekeket célozunk meg. A létszám csökkentését azért tartjuk fontosnak, hogy még intimebb, még személyesebb tudjon lenni a párbeszéd a gyerekekkel. Olyan improvizációs mozgásjátékokat tartalmaz a projekt, mely kibillenti a gyereket a komfortzónából és egy személyesebb testi nyelven, - együtt megtapasztalva a test kifejező erejét - fogalmazunk meg gondolatokat a testről, a táncról.

A projekt nagyon fontos része az a terápia jelleg, mely különösképpen fókuszál azokra a gyerekekre, akik visszahúzódóbbak, nem feltétlenül vállalják gondolataikat, introvertáltak. Célunk, hogy a tánc megtapasztalása által a gyerek könnyebben merjen ismerkedni, érintkezni, kapcsolatokat létesíteni, egyáltalán megnyílni, ettől fejlődik a személyisége és világlátása. Tudjon kapcsolódni társaihoz és fontos, szerves részévé tudjon válni egy mindenkori közösségnek. A programban csapatosan dolgozunk, és olyan feladatokat tűzünk ki, amiben nincs jó és rossz megvalósítás, tehát nincs teljesítménykényszer, hanem a megtapasztalt pillanat erejére építve a színház „itt és most” jellegére fókuszálva keressük a közös találkozási pontokat a gyerekekkel.

A terápiás jelleg mellett fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok megismerjék és megkedveljék a kortárstánc világát. Ennek két módozatát tartjuk lehetségesnek, ha olyat lát a gyerek, ami az ő jelenében kérdéseket vet fel vagy akár válaszokat ad a különböző aktuális problematikákra, vagy ha konkrétan megtapasztalja a tánc szabadságának erejét.