A lélekharang hármat üt: nekem innen el kell menni. A sós víz átitatja ruháimat. Csípi a bőrömet, a karcolásokat rajta. Derékig süllyedve állok a tengerben, a sirályok vészesen alacsonyan repülnek. Mögöttem sikolyt hallok, családi menedékház hívja vissza kóbor gyermekét. Nem fordulok vissza. Fölöttem a Hold vicsorog, „úgysem mered” – suttogja fülembe. Nyakig süllyedek.
Cholnoky Jenő (1870-1950) egyetemi tanár, utazó, a 20. század kiemelkedő földrajztudósa volt. Monodrámánk szabadon értelmezi írásait, amelyben magánéletéről, utazásairól vall. Ez nem egy biografikus előadás: sem emberileg, sem színházilag nem törekedtünk arra, hogy Cholnoky Jenő életét és személyét pontosan rekreáljuk a színpadon! Arra kerestünk válaszokat, hogy huszonéves fiatalként hogyan tudunk személyéhez, világban szerzett tapasztalataihoz kapcsolódni, és azokra szabadon asszociálni. Az előadás posztdramatikus jellege pedig hasonlót kér a nézőtől: kalandozzon bátran!