A Test az intimitás, az erőszak és az ellenállás élő archívumaként jelenik meg. Az előadás a sebezhetőséget politikai erőként, a kitettséget pedig esztétikai fegyverként értelmezi.
Elutasítja a normativitást, dekonstruálja és rekonstruálja a férfiasságot, anélkül hogy engedélyt kérjen ünnepli az identitást.
Nem katarzist kínál, hanem lázadást: egy örömteli testet, amely szembeszáll a normákkal és új jelentéseket teremt.
A Metanoia megkérdőjelezi azt, ahogyan a queer identitás a testben felépül és átalakul: az intimitás és a nyilvános tér, a törékenység és az erő, a csend és a tiltakozás között.