Az előadás, bár címében egyértelműen utal az 1987-es filmklasszikusra (amelyet Lengyelországban a mérföldkőnek számító 1989-es évben mutattak be), nem annak
újraértelmezése. Ehelyett autonóm és radikális válasz a “piszkos tánc” – mint a transzgresszió metaforája – gondolatára. Minket a tánc érdekel, amelyet nem pusztán mozgáskoreográfiaként, hanem a társadalmi normák átlépésének performatív aktusaként értelmezünk: etikai, esztétikai és érzelmi értelemben. A Dirty Dancing olyan tánc, amely tisztátalan, szégyenteljes, kéjes, zavaró – ugyanakkor felszabadító és átalakító.

Az M Studio négy előadóművészével együtt tanulmányt készítettünk az egyéni „kínos előadásokról”. Minden művész kidolgozta saját színpadi alteregóját, valamint a kínos,
nevetséges és örömteli helyzetek között egyensúlyozó mozdulatok és gesztusok sorát. A folyamat kulcseleme a bűnös élvezet volt – amelyet nem a popkultúra szórakoztatásaként, hanem a társadalmi korlátok átlépésének és a komfortzónák határainak teszteléseként értelmeztünk. Kipróbáltuk, mi történik, ha az élvezetet többé nem terheli bűntudat.

Az előadás a kínos előadás politikai potenciálját vizsgálja – mint a társadalmi elvárásokkal, normákkal és nyomással szembeni ellenállás stratégiáját. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy a „jó ízlés” és a konvenciók határainak tudatos átlépésével lehetséges-e elérni a jelenlét új minőségét – hitelesebbet, testibb tapasztalatot, amely érzékenyebb a saját érzelmekre. Ebben az értelemben a Dirty Dancing nem olyan előadás, amelyet biztonságos távolságból, intellektuálisan elemezhetünk. Ez egy olyan esemény, amely testi és érzelmi szinten vonja be a nézőt, empátiára, másodkézből átélt szégyenérzetre és közös nevetésre hív.
Egyben egy – kockázatos, de őszinte – javaslat is arra, hogy saját szégyenérzetünket a
szabadság kapujaként kezeljük.

Figyelem! Az előadás 16 éven felülieknek ajánlott. Az előadásban sztroboszkóp-effektus található, ezért fényérzékenyek számára nem ajánlott.