„Az élet rejtélye nem probléma, amit meg kell oldanod, hanem valóság, amit meg kell tapasztalnod. Az élet mindig lehetőséget ad arra, hogy egyszerre nyerjünk és veszítsünk valamit. Ez egy folyamatos verseny. Nem érdekel egy olyan előadás, amely tele van macbethi témákkal, mint például a hatalom kitörése, merényletek, csalás, összeesküvések stb. Érdekel az a „Macbeth” fiú, aki sír, amikor egyedül érzi magát, és haragszik rá. az egész helyzetet, amibe hihetetlen sebességgel csöppen. Érdekel ez az érzés egy olyan nőben, aki egyedül maradt álmaival és ösztöneivel, összetörte az impotencia, nincs lehetősége családot alapítani, életet továbbadni. Érdekel az az ember, aki olyan nehezen meghatározható dologban hitt, mint például a barátság. A „Macbethben” állandóan távoli, kontrasztos határokról és az azokat elválasztó vékony vonalról beszélünk. Függőségekről beszélünk. Van egy híres történetünk, amely azonban egyfajta univerzálisan elérhető nyilvános pornófilmmé vált. Szeretném újra felfedezni azokat az intimitásokat, amelyeken keresztül nagyon közel kerülhetünk valamihez, amit emberi hanyatlásnak és isteni fénynek neveznek. Soha nem tudjuk azonosítani és megkülönböztetni életünk valódi tragédiáit és a hétköznapi estéket, amikor megiszunk egy pohár vörösbort; különben a saját életünk magzatának eldobásának valószínűsége túlságosan is ismerős valósággá válna. Megmenteni valakit a hibától az ég ajándéka. Mennyire tudjuk még megközelíteni ezt az ajándékot?’ – Nagy Botond.