„Csehov soha nem egyszerűen az élet egy szeletéről beszél - orvos volt, aki rendkívüli érzékenységgel, óvatosan fejtette le az életről annak ezernyi finom rétegét. Ezek a rétegek izgatták, végtelenül csalafinta, tökéletesen kikalkulált és értelmes rendbe illesztette őket, amelyben az ügyesség olyan mesterien rejti szem elől a kiszámítottságot, hogy végül azt hisszük, kulcslyukon keresztül látunk mindent, holott sehol semmi kulcslyuk.” (Peter Brook)
A zentai Sirály különlegessége személyességében és játékosságában rejlik. Az előadást dalok kísérik, amelyeknek szövegét a színészek írták, ők is játsszák Mezei Szilárd szerzeményeit. A közvetlen, természetes játékstílus célja leválasztani Csehov remekművéről a melankóliát, a századforduló miliőjének szomorkás hangulatát, és a mai korban is jelen levő konfliktusok, élethelyzetek sorozatává tenni a darabot. Egy érzékeny történet a szerelemről, a tehetségről, az anya-fiú viszonyról, a vágyról - és az elmúlásról.