Célkorosztály: nagycsoportos óvodások és kisiskolások (5–10 évesek). Játszható óvodai és iskolai tantermekben, valamint óvóhelyeken.
Az előadást feldolgozó foglalkozás követi. A program együttes időtartama: 1 ó 30 p (45 perc+45 perc).

Minden királynak és királykisasszonynak van birodalma, hiszen legfőképpen attól király vagy királykisasszony. Így már Ursula Jones könyvének címe is sejtetni engedi, hogy a szerző jóvoltából nem egy megszokott királylányos történettel állunk szemben. 

A gyönyörűséges királykisasszony Pompás nevű pónilovával kis szekerén járja a vidékeket saját birodalmát keresve. Senki nem vonja kétségbe királyi mivoltát, hiszen pont úgy néz ki, mint az igazi királylányok, és mindenki így is szólítja. Mivel nem csak birodalma, de pénze sincs, különleges küldemények (rakoncátlan nagymama, sánta kutya) szállításával keresi meg a napi betevőre valót. Királyi udvarok mellett elhaladva mindig betér tiszteletét tenni, igen udvarias lévén. Egy látogatás során az özvegy Vilhelmina királyné udvarán megismerkedik az udvari bolonddal, akitől egy piros harisnyát kap ajándékba. 

Nem sokkal később a királykisasszony részt vesz az ország királyfijának koronázási ünnepségén, ahol gyönyörűségével elkápráztatja a királyfikat, akik azonban összevesznek rajta, és a drága süteményekkel dobálják egymást. A királykisasszony – látva e pazarlást – nagyon elszomorodik, és kisurran a bálteremből. Pompást megtalálva újra nekivág megkeresni a birodalmat. 

Hajnalban segítenek egy árokba csúszott kordé kihúzásában. Az ifjúban a leány felismeri a volt udvari bolondot, aki szívét adja a királykisasszonynak. Együtt mennek tovább, de a lány továbbra is vágyakozik birodalma után. Egy nap csomagot kap, a következő címzéssel: „A királykisasszonynak, Imitt, Amott és Mindenütt”. Így hát ő lesz Imitt, Amott és Mindenütt királynője, az udvari bolond pedig a királya. Azzal felkerekednek, hogy bejárják saját birodalmukat. Az idő múlásával pedig azt veszik észre, hogy a szekér lassan megtelik gyerekeikkel, két lovuk mellett pedig kiscsikó lépeget. 

Ursula Jones ravasz története klasszikus tündérmesének álcázza magát, de mégsem az. Ha a szöveg mélyére nézünk, nem prototipikus királylányt találunk, hanem korunk egyik legégetőbb problémájával szembesülünk: a hajléktalansággal. A birodalom nélküli királykisasszony mindent megtesz, hogy asszimilálódjon, beépüljön a birodalommal rendelkező királyok és királykisasszonyok társadalmába, de mindhiába – ezért kénytelen saját világot, benne saját birodalmat kreálni magának. 

Előadásunk középpontjában is egy fedél nélküli, folyamatosan átutazóban lévő fiatal nő áll, aki próbál beilleszkedni a társadalomba, mégis annak perifériájára szorul. A hősnő tulajdonképpen folyamatosan magáról vall az előadásban, a nála lévő tárgyak segítségével meséli el a birodalom nélküli királykisasszony történetét. Az előadás választott formája tehát a tárgyjáték: technikailag annak lehetőségeit keressük, hogy egy hétköznapi eszköz miként lényegülhet át mesehőssé, miként telik meg élettel, miként képes elsődleges jelentésén és funkcióján túl egy másik asszociációs rendszer részeként működni.