Alföldi Róbert ütős, lelkünkig és érzékeinkig hatoló előadással lepte meg kis városunk közönségét, a budaörsi színház évzáró utolsó bemutatóján, Lev Tolsztoj  A sötétség hatalma c. drámájának testközelbe hozott rendezésével. Nem a színpadon játszódott a színdarab, hanem a kivilágított nézőtér közepén, melyet körbeültek a nézők úgy, hogy közben a színészek verejtékét, lélegzetvételét és a vacsorára megevett tarhonyás hús és ecetes uborka illatát is érezték.

Megtörtént esetet dolgozott fel az író: „A sötétség hatalmának meséjét teljes egészében egy bűnperből vettem, amelyet a tulai bíróságon hallgattam végig. Itt is a mostohalánytól született csecsemő megöléséről volt szó, s a gyilkosság elkövetője ugyancsak nyilvánosan, mostohalánya lakodalmán vallotta meg bűnét a vendégek előtt” – írja Tolsztoj egy újságcikkben drámájáról. Ha ezt az irodalomtörténeti tényt is figyelembe vesszük, leszögezhetjük, hogy még megrázóbb az alkotás.

Engedjék meg, hogy elöljáróban az előadás ajánlójából idézzek egy lényeges gondolatsort: „ezek a mi hőseink félnek, elsősorban mindentől, holott  inkább önmaguktól kellene. Meg az őket körülvevő, a lelkükbe is beszivárgó sötétségtől.”

A nézőkre azért is hat olyan szuggesztív módon az előadás, hogy többek szeméből könnyek csorogtak, mert ezeket a félelmetes érzéseket átengedve lelkünkön, végig a lelkiismeretünk szólal meg, súlyos morális kérdésekben vagyunk kénytelenek állást foglalni, ítéletet alkotni.

„A lelkiismeret az önmagán bíráskodó morális ítéleterő” – áll Immanuel Kant A vallás a puszta ész határain belül c. művében. Ugyanitt olvashatjuk ezt is: „A keresztény morálnak az a sajátossága, hogy az erkölcsi jót az erkölcsi rossztól nem mint mennyet és földet, hanem mint mennyet és poklot választja el (…) filozófiailag is helyes. Célja, hogy megóvjon ama elképzeléstől, amely szerint a Jó és a Rossz, a Fény és a Sötétség birodalma határos, és fokozatos átmenetekkel mintegy egymásba mosódik”.

Végig ezek az alapvető kérdések határozzák meg a mű mondanivalóját. Jó vagy Rossz, Fény vagy Sötétség, Isten vagy Ördög… és közben minden néző átéli azt, hogy mérlegelje, ő vajon melyik oldalon áll, állt vagy állna egy ilyen könyörtelen közegben, mint ami egy ilyen mélyszegénységben élő orosz, koszos, lezüllött kisfaluban zajlik. Ugyanis, ahogy az imént olvastuk Kant szavait, vagy-vagy a döntés, nem lehet is-is. A falon még ott lógnak a szentképek, de az emberek nem hisznek a Jó Istenben. Lealjasulva élnek, istentelenül, leggonoszabb ösztöneiknek kiszolgáltatva, az alkohol, a szenvedélybetegségek és a pénz utáni sóvárgás mámorának rabságában tengődnek.

Az idős férjet, Pjotr (Bregyán Péter) gazdát fiatal felesége, Anyiszja (Balsai Móni m.v.) patkányméreggel megöli, mivel a fiatal, jóképű béresfiút, Nyikitát szereti (Brasch Bence e.h.), és új életük kezdéséhez a gazda vagyonára is szemet vetnek.
A gyilkosságra a felbujtó éppen a béresfiú anyja, Matrjona, őt Spolarics Andrea személyesítette meg, akinek színészi játékát külön ki is emelném, annyira meggyőző alakítást nyújtott, akárcsak a gazda előző házasságából származó nyomorék lányát, Akulinát alakító Bohoczki Sára. Nyikita a szörnyű és végzetes tett elkövetése után megundorodik Anyiszjától, és Akulinát teherbe ejti, miközben két kézzel szórják a „piszkos” pénzt. Még egy alávaló gyilkosság történik: Nyikita saját gyermekét, csecsemőjét Akulinától megöli, és elássa a pincében. Ezután szintén a mocskos pénz segítségével férjhez adják Akulinát, akinek esküvőjén Nyikita részegen kitálal. Előbb lelkiismeretével viaskodik, majd minden szörnyűséget nyíltan bevall a násznép előtt.

Páder Petra színészi alakításáról annyit, hogy Marinának, Nyikita menyasszonyának szerepében ismét megmutatta a kis városi színház közönségének, hogy komoly drámai feladat kapcsán is meg tudja csillogtatni nagyszerű tehetségét. Nagyon meggyőző volt, akárcsak a gyermekszínész,Palugyai Sári m.v., aki Anyutkát alakította, a gazda házaspár lányát. Az előadás közben át is futott rajtam az aggódás, de hiszen ő sincs még 16 éves, mint a megtekintés korhatára, vajon hogyan dolgozza fel ezt a nehéz lelki folyamatot. Tökéletesen mutatta meg azt a gyermeki, öntudatlan ártatlanságot, mellyel leszületünk akár egy olyan elviselhetetlen közegbe, mint a darabban szereplő ostoba orosz falucskába. Nyikita apját, Akimot alakító Ilyés Róbert is tökéletesen hozta a karaktert, akárcsak Mitrics szerepében Székely B. Miklós m.v. Végül a két főszereplőre, Anyiszjára és Nyikitára hárult talán a legnehezebben megoldható feladat, de teljesítették.

A színpadkép, a jelmezek, kellékek ebből a testközeli élményből nagyon hatásosak voltak, ez is a briliáns rendezést és munkatársait dicséri. A nézők úgy érezhették, valahol ők is bemocskolódtak, részesei, közvetlen szem- és fültanúi lettek a szörnyű gyilkosságoknak, miközben tehetetlenül nézik a szörnyű eseménysorozatot.

Bemutató: 2017. november 18.

Megtekintett előadás: 2017. november 19.

Budaörs, 2017. november 24.