19. vasárnap

     A sötétség hatalma bemutatója a Budaörsi Latinovits Színházban, ez volt tegnap. Szűkszavú leszek itt, mert kritikát írandó vagyok róla. Eleven előadás, annyit mondok, és csúcsra járatja a színészeket. A rendezésről az jutott eszembe, hogy alighanem Alföldi Róbert tudja a legtermékenyebben és leghatékonyabban integrálni azt, amit lát vagy hall színházban (talán az életben is), és most ne értsünk félre, ezt tulajdonképpen pozitívumként említem. Evvel egyidejűleg felfuttatja a színészeket.

Mondjuk az nekem természetesen újdonság, hogy a férfi főszerepet játszó Novák Eszter-növendéket, Brasch Bencét lehet ismeri televíziós tehetségkutatóból, idézem a Wikipédiáról: „A Csillag születik harmadik szériájának a második középdöntőjében ő volt a sztárfellépő.” Bregyán Péter ahogy ül és kiabál az első jelenetben, felidézte nekem önmagátannóból. Spolarics Andrea a Matrjona néni szerepében olyan, hogy ellenállhatatlan vágyat ébresztett bennem Máli néniként látni őt. Talán Balsai Móninak örültem a legjobban, akit kicsit féltek attól, hogy film- és tévésorozat-színésznőként kimarad a komoly színházból, és már csak önellátóként vagy celebszínésznőként jut majd feladathoz. Kisebbfajta megmentésnek tekintem ezt, hogy fogta őt Alföldi Róbert, idehozta ebbe a nyomasztó Tolsztojba elkárhozni, felmutatva Balsai Móni drámai erejét.