mindazoknak, akiket szeretünk és akikre emlékezünk...

„Az elmúlt egy-másfél év, a járvány időszaka, teljesen megváltoztatta az élet ritmusát, számos megszokott tevékenységből kiszakított, és óriási próbatételként éltük meg. Sokan elvesztették a szeretteiket – férjeiket, feleségeiket, szüleiket, gyerekeiket – anélkül, hogy el tudtak volna búcsúzni tőlük. Ez hihetetlenül nyomasztó, nehéz helyzet. Hirtelen felmerültek az olyan kérdések, hogy mi az emlékezet, mit viszünk tovább, hogyan határoz meg minket az emlékezet, és hogyan határozzuk mi meg az időt és az emlékezetet? Hogyan lehet tovább élni egy ilyen tapasztalat után? Hogyan lehet megmaradni embernek? Mit is jelent embernek lenni?

Mindazok a szövegek, amelyekről egy lehetséges előadás kapcsán beszéltünk jelentéktelennek tűntek, és hirtelen az lett a kérdés, hogy van-e valami, ami mesélhetne erről a váratlan és megrázó élményről, amit mindannyiunknak meg kellett élnünk? Ekkor döbbentem rá, hogy a Cseresznyéskertnél megfelelőbb darab nincs is.

A Cseresznyéskert az időről, az idő természetéről szól, a sejtésünkről, hogy mi is az idő. Arról, ahogyan a jelen idő összeütközésben van a múlttal és a jövővel. Ez a valódi konfliktus: a cseresznyéskert egy súlyos múlt, és vannak, akik megrekedtek a múltban, mások pedig a jövőben rekedtek meg, és akkor ott van Ljubov, aki a jelen. Aki szerint az élet csak akkor számít, amikor éled.”

Yuri Kordonsky – az előadás rendezője