Szabó Magda így írja le a mű születésének előzményét: Anyámat 1967-ben vesztettem el, azt hittem, sose lesz belőlem ép ember a temetése után. Hogy valahogy talpra álltam, férjemnek köszönöm, aki azzal a szelíd mondattal idézett vissza reális életünkbe: Rajtad mindig a munka segített, miért nem élsz a magad gyógyszerével?” A lebilincselő történetben nem csupán a tündér-édesanya elevenedik meg, hanem a merev és eltökélt nagymamák, a bohém dzsentri nagypapa, a tudálékos nagynénik és a korabeli kálvinista Róma többi jellegzetes figurája is.