Egy diáklány vizsgázni indul. Két ismeretlen férfi megtámadja a lányt és brutálisan megverik. A hatóságok, az állam, pedig nem a lányt védik, de ellene fordulnak.
Az első mesélő egy egyetemi professzor, aki az összeesküvések szakértője. A rémálma elevenedik meg a színpadon, egy apokaliptikus opera, melyben a lány kozmikus ügynök, az ellene elkövetett erőszak pedig egy világösszeesküvés része.  Az alakváltó lénynek döntenie kell emberként vagy űrlényként akar-e tovább élni.
A második mesélő, egy regionális újságíró fejében groteszk operettként jelenik meg a történet, amelyben egy diáklány a maga kis birodalmában becsületesen tanul, mert hisz abban, hogy a tudás biztonságot nyújt és megóvja őt mindentől. Elfárad, elbizonytalanodik, de ebben az operettvilágban a politikusok a segítéségére sietnek és elmagyarázzák neki, csakis ha megveri magát, akkor tesz szert az igazi tudásra.
A harmadik mesélő egy diáklány. Az akaratán kívül hőssé vált lány útját teszi meg minden nap. Mintha az utat járva, a történet is nap mint nap újra megelevenedne. Oratóriummá válik az út végigjárása. Megszólalnak az épületek, a fák, a tárgyak, az egész város. Mesélnek. Arról, amit ők láttak, ahogy ők élték meg az eseményeket. Megszólal a megvert lány is, képek, emlékek, gondolatfoszlányok bukkannak fel.