A Behavazva letisztult, egyszerű vonalvezetésű kétszereplős vígjáték, „nem akar sokat markolni”, nem juttatja el a szereplőket nagyon messzire a kapcsolatban, nincsenek egészen valószínűtlen ugrások. A vége szerencsére a képzeletünkre van bízva: elgondolhatjuk akár azt is, hogy a két szeretetre vágyó embert az ásó, kapa és a nagyharang választja majd el, vagy ehelyett legyinthetünk, mert tudjuk, hogy kifullad a kapcsolat már a következő találkozás közben. A játék leköt minket, hiába vannak csak ketten a színpadon, nem érezzük kevésnek. Azt kapjuk, amit ígérnek nekünk, egy szép estét – pluszban pedig akár azon is elmerenghetünk, hogy mi magunk mennyire lennénk bátrabbak a férfi, és visszafogottabbak a nő helyében.