Igazi újdonság, hogy a darabot Hárs Anna írta, akit ismerhetünk számtalan színházi előadás dramaturgjaként is. Ő és a rendező, Dicső Dániel fantasztikus alkotópárosnak bizonyultak. Elfogult is vagyok, mert ők az én korosztályom, és talán emiatt is, de nagyon tudtam menni a darabbal. Azzal együtt, hogy az előadás szereplői és az ő történetük eggyel korábbi generációt képviselnek. A szöveg friss, a helyzetek ismerősek és maiak, a beszélgetések, az azokat megtámogató zenék a mindennapjainkban is hallhatók. A problémafelvetések és a központi téma örökérvényű. Mégsem közhelyes, és talán ez adja a darab legnagyobb erejét és igazi fűszerét.