Boccacio Dekameron című művének történetei elevenednek meg ebben az előadásban. Bár e históriák és az előadás maga életörömtől és erőtől feszül és nézőinek vidám szórakozást ígér, a darab rendezője Vidnyánszky Attila mégis így foglalja össze, miért játsszák ezeket a vidám történeteket: "Az alapmű szereplői számára menekülés ez a történet a pestisből, a realitás szörnyűségeiből. Számunkra is az, akik ezt az előadást csináljuk. Menekülve egy másik világba, a játékba, a színpadi mesék világába, ahol- hitünk szerint- megőrizhetjük magunkat tisztáknak, hisz ez a túlélés egyetlen lehetősége." - írta a műsorfüzetben 1996-ban a beregszászi színház alapító igazgatója. Napra pontosan július 2o volt akkor is. Ennek ellenére hideg szélben feszítettük a diszlet vitorláját és közben lemondó szomorúsággal kérdezgettek a színészek- ilyen hidegben lesz-e egyáltalán nézőnk. Teltház volt és akik eljöttek nem felejtették el többé az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház nevét. A mesterségbeli tudás és a frissesség ereje úgy sugárzott ezekből a kijevi színművészeti főiskolán nem rég végzett fiatal művészekből, hogy már ezen az első találkozáson eldőlt, hogy tartós lesz közöttünk a kapcsolat. Azóta nem múlt úgy el zsámbéki nyár, hogy valamelyik újabb előadásukat ne láttuk volna itt, sőt ebben az évben már második alkalommal közös új bemutatót is létrehoztunk itt. Bár a körülményeink - a beregszászi színházé sem és a zsámbékié sem igen javultak. De tehetségük mellett a rossz körülményeket legyőző és a bajokon túlemelkedő emberi tartásuk ereje erőt adott újra és újra nekünk is a folytatáshoz. Ezért idézzük most fel jubileumi évadunkban ezt az első közös sikert.