Pjotr Karazin, más néven, Lószúnyog a börtönben ül. Utolsó esélyként leírhatja, hány embert árult el több mint egy évtizeden keresztül a cári titkos rendőrségnek, kiket száműztek és kik kerültek börtönbe miatta. Nem akar írni, hiszen úgy gondolja, mindenképpen kivégzik. Ám az emlékek és a múlt önvizsgálatra kényszeríti. Vajon miért nem tudott a lelke felülkerekedni az árulásain? Miért érezte úgy, hogy miközben egész élete a küzdelemre való felkészülésről szólt, nem tudott önmagára figyelni? Az emberben rejlő jót hogyan győzheti le a rossz, s miért követ el becstelenségeket? Mi történik, ha az embert gyötri a lelkiismeret? Felmentés vagy bűnhődés? Miért van az, hogy az aljas dolgok elkövetése ellenére mégsem undorodik önmagától? Ajándékul kaptuk az életet, vagy az élet rendelkezik korlátlanul az emberrel? Mi segítheti a helyes látást? Így keresi a válaszokat a főhős lelkének és testének börtönében. Az előadás remek lehetőség felnőtteknek és a felnövekvő generációnak, hogy ezeken a kérdéseken elgondolkodjon
Színjáték az emberi árulásról és az afölött szemet hunyó lelkiismeretről. Hová lesz az eredendően minden gyermekben meglevő jó, ha saját szemünkben is becstelen tetteket követtünk el? Mi történik,ha ez a lelkiismeret felébred? Felébred? Gorkij segítségével Lengyel Ferenc ezekre a kérdésekre keresi a választ.

„Tudja, képes vagyok bármilyen hőstettre. Nos, és éppígy bármilyen becstelenségre is: néha sóvárgó vágyat érzek, hogy valami aljasságot kövessek el, bárki ellen - akár a legközelebbi hozzátartozóm ellen is."
(Zahar Mihajlov munkás és titkos rendőrügynök 1917-ben tett vallomása a nyomozóbizottság előtt)

"Néha - teljesen megmagyarázhatatlanul - hitvány és aljas gondolatai támadnak az embernek…"
(N. I. Pirogov)

"Engedje meg, hogy valami aljasságot kövessek el!"
(Osztrovszkij egyik hőse)

"Az aljasság néha ugyanolyan önmegtagadást kíván, mint a hőstett."
(L. Andrejev egyik leveléből)

"Megfontolt cselekedeteiből nem lehet megítélni, milyen egy ember, csak a megfontolatlan cselekedetei árulják el."
(N.Sz. Leszkov Piljájevhez intézett leveléből)

"Az orosz embernek eggyel több kereke van."
(I. Sz. Turgenyev)