A színházban mindnyájan ugyanazt a levegőt lélegezzük be. Technikusok, színészek, nézők - mind ugyanazt a levegőt szívjuk. A súgó az, aki minden pillanatban együtt lélegzik a színészekkel. Feszülten figyeli minden rezdülésüket, és megmenti őket, amikor a legkiszolgáltatottabbak, amikor a szövegben elakadva, pőre, halandó emberként állnak a színpadon a reflektorfényben. A súgó az, aki egy életen át a sötétben marad. Ebben az előadásban a súgó, életében először, a színpadra lép.