A mi kis városunk egy játékos és megrendítő színmű, amely arra késztet bennünket, hogy felébredjünk és elkezdjünk igazán élni. A három felvonásos darab 1901-ben kezdődik. Emily az Ügyelő vezetésével felidézi banális kis életének állomásait, a kezdeteket és végeket egyaránt. Ám visszatekintése meglepő fordulatot vesz, amikor az emlékek valósággá válnak.

Thornton Wilder drámaíró és költő 1938-ban napvilágot látott darabja közkedvelt klasszikus: A mi kis városunkat az Egyesült Államokban rendszeresen játsszák kisvárosi színpadoktól egészen a Broadway-ig. Megjelenésekor forradalmi, sőt egyenesen kísérleti műnek számított, mivel egzisztenciális motívumait metaszínházi eszközökkel jeleníti meg, közvetlenül szól a nézőkhöz, mindezt egy minimalista, képzeletbeli díszletvilágban.

Én ezt a hagyományt viszem tovább friss szemlélettel, amerikai női rendezőként, aki egy hasonló kisvárosban nőtt fel, mint amilyen a darabban is megjelenik, és aki tíz évvel ezelőtt Tompa Gábor irányítása alatt végzett a UC San Diego rendezői mesteri szakán. A Kolozsvári Állami Magyar Színház kiváló művészeivel együttműködve az előadásunk az élők és holtak paradoxonját vizsgálja a szenvedés és magány, az aggodalom és a várakozás, majd a játékosság és a megbékélés pillanatain keresztül.

Az előadás után a nézők talán majd egy kicsit szorosabban ölelik magukhoz szeretteiket, és elgondolkodnak rajta, hogyan élhetnének egy teljesebb életet.

Jesca Prudencio, az előadás rendezője