„De szeretnék macska lenni, egész nap csak lustálkodnék. Nem kellene suliba menni, nem lenne házi feladat! Irigylem a macskáknak!”  hallom a gyermekeimtől minden reggel, ébredéskor, iskolába menet, házi feladat írása közben, szóval mindig, és az igazat megvallva, gyakran átéreztem és osztoztam velük ebben a felismerésben. De valóban csak ennyi a macskák élete? Egész nap csak evés, alvás, mosakodás? Péternek, aki szigorú londoni szülők gyermeke, akaratán kívül sikerült megmacskásodnia, belecsöppenve a szabad macskák kalandos, csöppet sem nyugodt mindennapjaiba.

Igazi macskabarátságot kötni, harcolni életre-halálra, szerelmesnek lennie, az érzelmek macskalétráját megmászni a mélységtől, a magasságig. Az érzelmek macskaként is ugyanolyanok, mint nálunk, kétlábúaknál: a bánat és az öröm, a gyász és a szerelem letaglóz, vagy éppen felemel, bundától függetlenül. Így most már, reggelente, iskolába menet, azt találgatjuk a gyermekeimmel, mi történt az éjszaka a háztetőkön kóborló cirmos cicánkkal!

Önbizalomról, barátságról, csalódásról, és még sorolhatnám hogy mi mindenről szól Paul Gallico Jennie, te drága c.regénye, melyet Horváth Péter dramatizált, Novák János pedig musicalbe öltöztette.