1864 szeptember végén Hector Berlioz zeneszerző 48 év után Lyonban fölkeresi gyermekkori szerelmét, Estellát. Estella lánya, veje, unokája jelen volt az esti hangversenyen, bár a családfő egyáltalán nem érti az érzelmeket, a művészetet, kizárólag saját karrierjének építése foglalkoztatja. Az alakoskodó vő famíliájában egyedül a világos értékrendű, jó humorú nagymama él bölcsen és kiegyensúlyozottan. Hozzá toppan be koncertje után a lobogóan szenvedélyes, már életében halhatatlan Berlioz. A múlt megelevenedik, a jelen megdermed, a jövő pedig…

Manapság már-már társadalmi elvárás a fiatalság látszatát hajszoló plasztikai sebészet segítségével életkorunk tagadása. Pedig minden életkor értékes, mert hozzájárul az igazságok megértéséhez. Az idősödő ember fokozott érzékenységgel éli át és érti meg, hogy az önmagát meghaladó szeretet az, amelyen keresztül a világ rendje megvalósul. Az időskorban lángra kapó szenvedély főként vígjátéki téma, mert anakronisztikusan hat. De belülről átélve megrendítő, megtisztító tragédia. Hubay Miklós nem véletlenül írta a fiatalokat, a közép- és szépkorúakat egyaránt megszólító drámájának címe alá műfaji meghatározásaként: burleszk és tragédia.